Attila Portugáliában

EVS projekt keretében Attila Portugáliában tölti idejét 🙂 Gyerekekre vigyázott egy Arcos de Valdevez nevű városban. Szerencsénkre videoriportot készített így bepillantást adott a projekt és a saját mindennapjaiba. További videókat a Facebook oldalunkon keresztül vagy a Youtube-on találtok!

Reklámok

Beszámoló Torun, Lengyelország

Torun PBA

Torun PBA

Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol, s issza borát stb., úgyhogy irány Lengyelország és a kapcsolatépítő tréning, nincs mitől tartani, tárt karokkal fogadnak majd bajtársaink és még bort is nyomnak a kezembe! – gondoltam.

És tényleg- rém kedvesek a lengyelek, mindenki útbaigazít, mosolyog, óóóó, Budapest, a férfiak gáncstalan lovagként viszik a táskámat, engednek előre, adják át a helyet (már azok, akik nem vodkától kornyadoznak).

Három nappal korábban érkeztem az országba, mondván, ne száguldjak át lóhalálában a fővároson, hanem inkább foglalok szállást egy kellemes hostelben, térképet böngészek és megnézem magamnak Varsót. Így is lett és becsületemre legyen mondva, megnéztem és megkóstoltam mindent, amit meg kell, viszont szimpátiát nem nyert szememben a város: a németek jól helybenhagyták a háború után, a szocialista építészet pedig (amint azt mi, magyarok is jól tudjuk) nem a legékesebb. Igen, az Óváros tényleg újjá van építve, a fő utca pedig díszes és nagyszabású, de amíg eljut odáig az ember, azt is megbánja, hogy megszületett.

Felüdülés volt hát, amikor megérkeztem Torunba: minden szép és kedves, gótikától a biedermeierig megtalálható az összes épülettípus, a fogadószervezet gondoskodott kellemes hotelről, ételről, programokról.

Mit is dolgoztunk ebben a négy napban? Először is megismerkedtünk egymással: jelen volt két litván néni, akik picit kilógtak a sorból, mert nem tudtak angolul igazán és a „youth in action” szellemét sem igazán testesítették meg, viszont rém kedvesek voltak és sokat meséltek a szervezetükről – ami igazából egy iskola, ők pedig tanárnénik. Együttműködés ebből tehát nem lesz, na de nem minden sikerülhet. Azután két spanyol – két különböző szervezetből: egyikőjük, Patrícia volt a találkozó krémje: vérprofin ismeri az EUs csereberék csínját-bínját, közvetlen és tényleg dolgozni jött: hozzá nagyon szívesen küldenénk EVS-es önkéntest (plusz pont, hogy a szervezete madridi…). Két görög is jött, csodálatosan energikusak és aktívak voltak, ők abszolút potenciális fogadószervezetek (ha sikerül magukat akkreditáltatni), látszik, hogy tényleg tenni akarnak a szociális előbbre jutásért. Volt még két észt, de azt hiszem náluk kevéssé volt meg a koncepció, illetve egy tucat lengyel, akik eléggé csöndesek voltak és nem igazán kommunikáltak a többiekkel, végig együtt mászkáltak bolyban. Végül, de nem utolsó sorban képviseltette magát hazánk, a debreceni Úton egyesületből Netta személyében és jómagam a FAT színeiben.

Picit részletesebben: Első nap volt ugye az érkezés, vacsi, három szóban bemutatkozás. Második napon kezdődött a komolyabb munka: mindenkinek kellett csinálnia egy szokásos rajzos-ábrás bemutatkozást, beszélni kellett a szervezetről. Mivel a találkozó az Action 1.1.-re volt kihegyezve, én mondtam, hogy a FAT ilyenekkel nem foglalkozik, viszont lelkesen küldünk EVS-es embereket szerte a világba 🙂 A már említett litván nénik az Ukmerge Youth School színeiben jöttek: ez egy 13-18 éves fiataloknak való intézet, ahol mindenféle foglalkozásban lehet részt venni: kerámiaszakkör van, virágkötés, asztalosság/faművesség, fényképezés, sportok. A szlovákok az UTA (United Act) nevű szervezettől jöttek, ők is hasonló dolgokat csinálnak, mint a Litvánok és nagyon profinak tűntek. Aki tehát szomszédaink iránt érdeklődik, ezt a szervezetet bátran ajánlom! A hiperaktív görögök szervezetét System&G-nek hívják, olyan dolgokkal foglalkoznak, mint környezettudatosság, európaiöntudat-fejlesztés, kultúra, művészetek, demokrácia, fiatal-oktatás. A volt olimpiai faluban van a szervezetük, hiszen ez a hely, mint ahogy ez sok más kevésbé jó helyzetű ország esetében is, üresen maradt a nemzetközi hordák elvonulása után: most végre szervezetek és szociálisan hátrányos helyzetűek költözhettek be ide. A spanyolok, ó, a sapnyolok! Patrícia, a madridi senora a Coordinadora Infantil y Juveníl de Tiempo Libre de Vallecas szervezetből jött, jelszavuk a szociális integráció a nem formális oktatáson keresztül. Gyerekekkel foglalkoznak. Szeretettel várnak EVS-es, elkötelezett embereket, akik lehetőleg NE csak a városnézés miatt válasszák Madridot… A másik spanyol szervezet a Jovens Solidários volt, ők 12-25 év közötti fiatalokkal foglalkoznak. Témáik a szolidaritás, egymás közötti párbeszéd. Mindenféle jó dolgot szerveznek az 1.1. keretében, de hát ez minket, FAT-ot annyira nem érdekelt. Végül a fogadó szervezet, a lengyel OHP mutatkozott be: sport- és művészeti foglalkozásokat ajánlanak fiataloknak, illetve nagyon sikeresen működnek, mint munkaügyi központ fiatalok részére (15-25 év a célcsoportjuk). Állítólag remek fogadószervezet ez a toruni banda, aki Lengyelországon töri a fejét, melegen ajánlom!

A második nap délutánját a National Agency-s lánnyal töltöttük, aki konkrétabban elmagyarázta, mi is az az 1.1.: nekem újsdonságnak atott, sokan viszont elaludtak, mert más ismerték betéve a szabályokat… végül is az egész lényege, hogy az Action 1.1. az oktatási dimenzióra fordítja a figyelmet, tehát arra kíváncsiak egy program elbírálásánál, hogy a résztvevő mit tanulhat a részvétele által (ohhh, a learning by doing, ugyebár…). Minden kis buktatót és az anyagi részt is átrágtuk, tehát minden résztvevő még az álmában is fog majd tudni projektet írni…

A harmadik napon csoportokra osztottak minket és ki kellett találni egy megvalósítható projektet. Nem volt egyszerű, mert senki sem akart ötletgazda lenni, de aztán csak kitaláltunk egy 7 résztvevős 7 napos Youth in Action csereberét Cultural Exchange Through Art címen: lenne benne kulturális ismerkedés táncon keresztül, zenén keresztül, fotókkal… Nem is hangzik rosszul!

A negyedik napon ellátogattunk a Wiatrak Alapítványhoz Bydgoszcz-ba, ahol fogyatékosokkal és hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak. Több EVS-es önkéntesük is volt a találkozón, akik beszéltek a munkájukról, nagyon boldognak és lelkesnek tűntek, a szervezet vezetősége meg nagyon szimpatikusnak, szóval ez is egy szupi EVS hely szociálisan érzékeny embereknek!!! Délután mézeskalácsot csináltunk, másnap pedig könnyes búcsút vettünk egymástól.

Mit is mondhatnék úgy nagy összességében, mit csináltunk Torunban? Leszondáztuk egymást, hümmögtünk, próbáltunk programokat írni, sokat tanultunk a Youth Exchange 1.1.-es válfajáról, szervezeteket látogattunk, lengyel sört ittunk (természetesen munkaidőn kívül) és pierogit ettünk. Jó volt!