Két élményvideó a fiókból

Találtunk egy elveszett videót még 2013-ból egy remek Cardiff-i projektről.

És a folytatás, bár nem FAT színekben, a skacok most Łódź-ban jártak Áprilisban.

Köszönjük Skacok!

Reklámok

Gyertek Portugáliába ifjúsági cserére (3rd-EYE youth exchange)

Update: (2015. április 20.) A projekt sajnos nem nyerte el az EU támogatást, ezért nem lesz megtartva! (Talán jövőre újra megpróbálják.)

Barátaink a Lisszaboni Check-IN egyesülettől meghívtak a következő, augusztusi ifjúsági cseréjükre, amit ismét Beja városába szerveznek. 6 főt delegálhatunk, 30 év a korhatár, némi angoltudás ajánlott. Gyertek! f.a.t (kukac) freemail (pont) hu

3rd-EYE Expressive Exchange for Employability of Young Europeans

This Youth Exchange will aim to give to young people the opportunity to share experiences on the situation of youngsters unemployment from the point of view of different european countries.

Bővebben…

Zoli EVS Beszámolója – Xanten, Németország

Xanten
Xanten, Németország

Sziasztok!

Három hete jöttem haza Németországból, ahol egy évet töltöttem el, mint európai önkéntes. Azóta már volt időm egy kicsit lehiggadni és végiggondolni mi is történt velem ez alatt a 12 hónap alatt. Azt már most elmondhatom, hogy eddigi életem legnagyobb kalandját éltem át.

Archäologischer Park Xanten  (cc) Chaim Dönnewald @Flickr

Archäologischer Park Xanten (cc) Chaim Dönnewald @Flickr

Én Xantenban, Németország nyugati csücskében önkénteskedtem, méghozzá az ott található óriási régészeti parkban (Archäologischer Park Xanten), az APX-ben, ami az LVR gondozásába áll, ami az ESJ projekt keretében fogadott EVS önkénteseket az IJGD-től … ez bonyolult.

Ez a park egy hatalmas … park … , ami egy egykori római kolónia romjai fölé épült és ahol minden a régészetről és a rómaiakról szól. Van itt egy hatalmas múzeum, szabadtéri kiállítások, épületrekonstrukciók, ásatások, fesztiválok, játszótér.

A munkám rendkívül változatos volt. Összesen 6 hónapot töltöttem régészeti ásatásokon és 2 hónapot a restaurálásnál. Előbbinél 1500-1800 éves leleteket ástam ki, utóbbinál pedig ezeket a leleteket katalogizáltam, tisztítottam, ragasztottam, összetörtem, újra összeragasztottam. Ezen kívül pedig a park 4 másik részlegénél is dolgozgattam. Például egyszer a múzeumban segítettem egy idén megnyílt időszakos kiállításnál. A múzeum munkatársainak segítettem a vitrinek, díszletek felépítésében, a kiállítási tárgyak elrendezésében.

Emellett még meg kell említenem a 2 darab, 1-1 hónapos Nemzetközi Nyári Régészeti Akadémiát is, ahol régészeti hallgatók szerte Európából dolgoztak velünk az ásatáson, hogy némi terepgyakorlatot szerezzenek. 18-22 év közötti fiatalok Német-, Spanyol-, Olasz-, Lengyel-, Horvátországból, Szlovákiából 1 hónapon keresztül. Nagyon sokat… dolgoztunk 🙂

Erre még rájött az összesen 6 szeminárium, 6 különböző helyszínen, amit a fogadó szervezetem szervezett. Ezek keretében én és még 18 másik, többségében német fiatal önkéntes work shopok, múzeumok, túrák egész sorát nyomtuk végig. A csapat 18-20 év közötti emberekből állt. Én voltam a legidősebb, ami azért elég furcsa volt, ugyanakkor hihetetlen élmény is. Mondanom se kell nem sokat aludtunk . A szinte teljesen német (megjegyzem a lakótársam is német volt) környezetben a német nyelvtudásom természetesen szépen fejlődött. Ez persze nem azt jelenti, hogy 1-3 hónap alatt mindenféle erőfeszítés nélkül magamba szívtam a nyelvtudást. Nem volt könnyű, de rengeteg segítséget kaptam.

Mindezt tette teljessé a 2 darab EVS szeminárium. Az egyik mindjárt az első hónap végén a másik a projekt közepén volt. Nem hazugság, ha azt mondom már ezekért a szemináriumokért megérte elmenni. 20-20 hasonló gondolkodású, fiatal lány és fiú szerte Európából. Angolok, németek, lengyelek, csehek, spanyolok, olaszok, franciák, oroszok, ukránok, örmények, törökök, szlovákok, románok, lettek, észtek, norvégok és még ki tudja még kik. 15 nap buli (EU pénzen ), játékok, programok, evés, ivás … és persze életre szóló új barátságok (és szerelmek). A szeminárium után pedig ezekkel az emberekkel fedeztük fel Németországot.

A projekt maga már önmagában megérte, hogy belevágtam az EVS-be, pedig nem volt könnyű. Idehaza volt már egy jó melóm, barátok, család. Aztán hirtelen 26 évesen mindezt hátrahagyva irány az ismeretlen, gyenge német nyelvtudással, használhatóbb angollal. Tényleg nem tudtam, hogy jó ötlet e és hazudnék, ha azt mondanám miután megnyertem a projektet nagy kő esett le a szívemről. Nem. Nagyon féltem. De valahogy úgy éreztem mennem kell. Addig kifejezetten uncsi kis életem volt. Még utazni is alig utaztam. Sosem éltem még egyedül, a nyelvtudásomat pedig addig csak a nyelvvizsgánál és az állásinterjún kellett használnom (az angolt, nem a németet). Szóval szép kis sokkterápiának indult. Ma már tudom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy elmentem.

12 hónap alatt több új embert ismertem meg, mint előtte évek alatt. Rengeteget tanultam Európáról, a világról, az életről, de ami érdekesebb saját magamról és a hazámról. Az angolom jobb, mint valaha és elmondhatom, hogy most már 2 nyelven beszélek. Mára ismerőseim és barátaim vannak szinte egész Európában. Rengeteget utaztam. Voltam Amszterdamban, Portóban, Santiagóban, Berlinben, fél Németországban és még az én kis Magyarországomat is meg tudtam látogatni kétszer. Mindenkinek szívből kívánom azt, amiben nekem részem lehetett az EVS alatt.

Befejezésül még csak annyit, hogy az egy év alatt sok másik EVS projektbe is volt alkalmam betekintést nyerni és hát nem mind volt fenékig tejfel. Volt amelyik kicsit unalmas volt. Volt ami maga volt a pokol. De azt kell mondjam, a legtöbben megtalálták a számításukat. Összesen kb 50 önkéntessel találkoztam, ebből ketten voltak nagyon elégedetlenek. Még 5-10 ember említette, hogy unalmas a munka, vagy a szállás nem volt megfelelő, de még ők se bánták meg, hogy belevágtak. A többiek elvoltak, mit hal a vízben.

Az eleje senkinek nem volt könnyű az biztos. De a kezdeti holtpont után már ment magától minden. Végül pedig a projekt végén hazamenni a való világba.
Na az a kemény 🙂

Zoli

Egy Önkéntes Élete – EVS Beszámoló – Hämeenkoski, Finnország

Hameenkoski (c) TeRo.A @Flickr

Augusztus 11-én indultam neki a nagy világnak, 12-én érkeztem éjszaka Helsinkibe, s amikor leszálltam a gépről, úgy éreztem, mintha egy mesébe érkeztem volna. Ott várt engem és egy másik magyar önkéntes lányt a reptéren egy nagyon kedves hölgy, nála töltöttünk két éjszakát. Megismertük a fővárost, végigjártuk. A mesebeliséget már csak az tetőzte, hogy Helsinkinek azon a részén laktunk, ahol minden utcát mesehősökről neveztek el, pl. a miénk szó szerint lefordítva Hófehérkének az utcája volt, de a szomszéd utca Piroska utcája, stb.

Helsinki

Helsinki
(cc) Riku Kettunen @Flickr

És tényleg úgy éreztem magam még mindig, mintha az én történetem is csak egy mesében játszódna. Utunk Antaverkkába folytatódott, ahová elmentünk 10 napra 26 másik önkéntessel szerte a világból (képviselteti magát németország, spanyolország, franciaország, japán, olaszország, törökország, taiwan, equador, bolivia, idnia, usa, kenya, uganda, oroszország, lengyelország és még sorolhatnám) akik ennél a koordináló szervezet által lehetnek most itt, Finnországban. Itt, természetesen az erdő mélyén, kaptunk 30 órás nyelvkurzust fantasztikus tanároktól, felkészítettek minket a munkánkra. Mindemellett a hatalmas tavon csónakázhattunk szabadidőnkben, kipróbáltuk az igazi finn szaunát (igazi szabadságérzés), megismertük egymás kultúráját, nagyon sok szép közös pillanatot éltünk meg együtt, s annyira megszerettük egymást, hogy nagyon hiányzik mindenki mindenkinek. : ) Augusztus 22-én érkeztem meg először arra a helyre, ahol egy évig fogok élni. Nagyon kíváncsi voltam már a helyre. Lahti városától 28 km-re van egy falu, Hämeenkoski, és az én otthonom ettől a falutól 10 km-re van az erdő kellős közepén, a semmi közepén, ahová csak kis erdei út vezet, semmi más. A postás hetente egyszer jár, buszjárat nincs, üzlet nincs, csak tiszta levegő és maga a puszta természet közelsége. Egy francia lánnyal érkeztem ide. Sajnos ő nagyon keveset beszél angolul és ráadásul nagyon félénk, így nehéz vele a kommunikáció. A mi kis közösségünkben 3 ház van, az egyikben lakik a közösség alapítója a férjével (idős házaspár), akik 2 fogyatékos emberrel törődnek. A francia lány házában 5 fogyatékos lakik és még 4 finn co-worker, akik együtt dolgoznak. Én a legnagyobb házba költöztem be, 7 fogyatékos ember lakik itt velem (21 és 52 éves kor közötti Down-kórosok, autisták és tanulásban akadályozottak). Az én házamban nincs internet. A mentorommal lakom egy házban, a hölgy columbiából van (pontosan 20 évvel ez előtt jött ide önkéntesként, úgy mint én most, s az idős néni fia, a közösség alapítója elvette őt feleségül), illetve az ő négy kisgyerekük lakik még itt. Nagyon jó, erős, összetartó közösség, szépen együtt dolgoznak. A mentálisan fogyatékos emberek munkáját segítem különböző workshopok alatt, mint szőnyegszövés, zeneórán a nemzeti hangszerükön -a kantele- való tanulás segítése, ének óra, festés/rajzolás, kötés, különböző kézműves foglalkozások. Biodinamikus kertészetünk is van, 25 hektáras a kicsike kertecském, rengeteg sárgarépát, céklát, tököt, hagymát,…különféle bogyókat termesztünk, ami nem csak saját fogyasztásra szolgál, de egy másik központot is ellátunk friss élelmiszerrel, ami 30 km-re van tőlünk. Ezen kívül 20 bikám van, 2 kismacskám és 2 kutyám.

Reggel 8-kor kezdek dolgozni, este 6-kor fejezem be minden nap a munkát. A fogyatékos emberek nagyon kedvesek velem, illedelmesek, előzékenyek, szeretnek dolgozni, mindenkinek megvan a saját feladata, amit szeret rendesen elvégezni, és ha tudja, hogy képes rá, nem hagyja hogy más elvegye a munkáját. Nagyon sokat akarnak velem beszélgetni, annak ellenére, hogy tudják, hogy nem beszélem a nyelvüket, hiszen ők egyáltalán nem beszélnek angolul, csak finnül. Nagyon gyorsan beszélnek, sokszor szleng nyelvet használnak, ami nehézkessé teszi a kommunikációt, s bár Antaverkkában kaptunk alap nyelvoktatást, nagyon kevésnek bizonyul ilyen éles helyzetben az egész. Szeptember vége felé tudok majd járni újra a francia lánnyal finn nyelvórákra.

Szauna (c)  Stefan Johansson @Flickr

Szauna (c) Stefan Johansson @Flickr

Itt hetente kétszer van „szaunaidő”. Ezen kívül van egy külön „krumpli-lak” (peruna-koti, így hívják a házat, ahol a zöldségeket tároljuk), külön ház a szőnyegszövésnek, és most építhezünk még egy másik fajta workshop létrehozása érdekében, van egy ház külön a szelektív hulladékgyűjtő/tárolónak.

Egyébként ugyanabban a faluban, ahol én vagyok, Hämeenkoskiban önkénteskedik az egyik equadori srác is (csak ő a falu másik végén 11 km-re tőlem, s ő egy gyermekotthonban dolgozik). Egy héten egyszer bemehetek a városba, Lahtiba. Először be kell mennem Hämeenkoskiba taxival, onnan busszal tovább. Egyébként nagyon drága a közlekedés. Az első hétvégém egyből a speciális hétvége volt, hiszen a közösségem lakói elmentek nyaralni (ki-ki haza az igazi családjához), tehát az egész én házam csak az enyém volt. A péntek délutánt és a szombatot Marionnal, a francia önkéntes lánnyal töltöttem (Marion házának lakói is elmentek). A vasárnapot pedig Cunoval, az equadori sráccal töltöttem a faluban, halas pizzát ettünk és Karhu sört ittunk, ez volt az előszülinapi ünnepségem. A faluba gyalog mentem be egyedül a kis erdei úton, másfél óra volt az út. Abban a hitben vágtam neki az utamnak, hogy majd az első autót lestoppolom. Persze 9 km-n keresztül hiába füleltem, hogy hallok-e a közelben egy járművet, a madarak ékes dalán kívül egy árva lélekkel sem találkoztam. Viszont kitűnő alkalom volt arra, hogy megtanuljam a hét napjait finnül, illetve még néhány új szót aznapra. Az erdőben 10-15 percnyi járásnyira láttam egy-egy koti-t (otthon). (A 10. km-mnél elhajtott mellettem egy terepjáró, de akkor már úgy voltam vele, hogy arra az utolsó km-re szükségem van). A kellemes nap után Cuno-tól búcsút véve hazafelé szerencsésebb voltam, miután elindultam, az első 5 percben észrevettem, hogy közeledik egy autó, habozás nélkül egyértelműsítettem, hogy stoppos vagyok. Amikor megállt mellettem az autó, természetesen csak az igazi finn metál zene hallatszott ki belőle. A jármű vezetője nem beszélt angolul, de az alap finn nyelvtudásommal megértettettem vele, hogy hová szeretnék eljutni az erdő közepén, s a végén már csak egy 10 percet kellett gyalogoljak. : )

Másnap volt az első munkanapom itt Myllylehdeben (persze már pénteken is dolgoztunk, de ez volt a hivatalos munkakezdés). Ezen a napon volt a szülinapom, s Mariont meghívták hozzánk az én házamba /„Saarni-koti”/, hogy ezt a neves napot együtt tölthessük. Reggeli után, ahogy mindig, megterveztük az egész heti programot, majd kiküldtek engem a kertbe, úgy, hogy még véletlenül se menjek be a házba délig. Ebéd után ugyanis megleptek a gyönyörű appelsini (narancsos) tortával, amit titokban sütöttek, illetve sok-sok ölelést kaptam. Még egyszer köszönöm mindenkinek a nagyon sok szép köszöntést, ami tele volt jókívánságokkal.

Minden nap elmegyünk, az egész közösség, fél háromkor sétálni az erdőbe. Minden nap ugyanazon az úton, ugyanolyan tempóban, ugyanúgy. Annyira jó érzés.

Az szerdán egy kisebb mélypontom volt. A körülöttem élő, csak finnül beszélő embereket nem értettem (csak ismételgetni tudtam magamban a kérdéseket: mi van? miről beszélsz? mit mondasz?), ráadásul az egyik fogyatékos lány kis is borult, s a nyelvi akadályok miatt a vártnál tovább tartott a megnyugtatása. Egyedül kezdtem érezni magam, mert Marion, a francia lány nagyon keveset beszél angolul, ráadásul még mindig nagyon félénk volt, s az activity-n kívül alig tudtam vele mit kezdeni. Ráadásul a munkahelyemen lakok, mindig ugyanazokkal az emberekkel körülvéve. De szerencsére épp ezen a napon volt a szauna-esténk. Így miután már a házam lakói a szokásos idejükben elmentek aludni, a parazsat felizzítottam a kályhában, rendesen megraktam fával, s átlag 95 fokra felfűtöttem a szaunát, ahol kb. 50 percet töltöttem kisebb hidegzuhanyos szünettel. Jó alkalom volt ez a testem és lelkem felfrissítésére, s legfőképp annak elhatározására, hogy másnap munka után elmenjek, tegyek egy sétát, s megismerkedjek a legközelebbi szomszédokkal.

Csütörtökön az előző napi elhatározásomhoz híven vettem a kis tarisznyámat s útnak is indultam. 18 perc járásnyira találkoztam is emberekkel, akiknek ráadásul egy lovardájuk is van. Megkérdeztem, hogy esetleg lenne-e lehetőségem időnként a szabadidőmben elmenni lovagolni. Természetesen nagyon nyitottak voltak, és iszonyat kedvesek, a lovasoktató magánórát ígért nekem, a következő hétfőre meg is beszéltünk egy időpontot, s azt ígérték, az első órámat ingyen vehetem. Amikor ott jártam, épp ott volt az állatorvos is. Gyönyörű lovai vannak egyébként. És ráadásul versenylovak is.

Dag, egy német önkéntes, aki jelenleg Lahti külvárosi részén lakik, meghívott magához hétvégére. Mivel az ének-zene tanárnőm Lahtiból van, megkértem őt, hogy pénteken a kantele óra után vigyen be a városba. (Persze idő közben sűrűsödtek a programlehetőségek. Dagot a „support-family-je meghívta magukhoz Hollolába. Mivel előzőleg Antaverkkában volt rá lehetőségem, hogy megismerkedjek velük én is, engem is szívesen láttak. Ezek után úgy gondoltam, ha már a zenetanárnő bevisz engem a városba, szedjük már föl Cunot is, az equadori srácot, s vigyük őt is magunkkal. Marion, a francia lány inkább pihenni szeretett volna, úgyhogy ő idehaza maradt.) Tehát, a tanárnő úton Lahti felé Cunot és engem kitett Hollolában Minnáéknál, s egy nagyon kellemes beszélgetős, kávézós, sütizős délutánt, estét töltöttünk el ennél a finn családnál. Majd este Minna bevitt Lahtiba Dag munkahelyére (a német fiú szintén ugyanúgy a munkahelyén lakik), Kaupunkikyllebe. Lepakoltuk Dag szobájába a hálózsákjainkat Cunoval, fogtuk a finom magyar Egri Bikavért és kimentünk az erdő közepére borozni. Kb. 7 perc alatt megittuk hárman az egész üveggel az ivótülkömből. Majd az egész éjszakát végigbeszélgettük. Hihetetlen jól esett. Mármint nem csak a bor, legfőképpen a beszélgetés. Másnap pedig Dag (aki egy hosszú hajú német metalhead srác) megkért, hogy vágjuk le a haját. A szituáció a következő: egy magyar lány, egy latin vérű equadori srác 3 órán keresztül magára csukva a fürdőszoba ajtaját bicskával vágja egy német metalhead srác haját. De hogy mi tartott három óráig? Még ma sem jöttünk rá… : ) mindenesetre ez egy felejthetetlen élmény volt. A nagy mesterművet befejezve megebédeltünk, majd felültünk az első buszra, ami bevitt minket a városba. Ott vettünk egy rekesz Karhut (sört), kimentünk a tóhoz, s ittunk, ittunk, ittunk míg el nem fogyott, tudta azt, hogy legközelebb csak egy hét múlva hétvégén látjuk egymást újra : )

Hétfőn reggel újra megterveztük az eheti programot, majd a mentorom szólt, hogy aznap délután megyünk Lahtiba, hiszek kezdődik a nyelvkurzus, amire beiratott minket. Hozzátette még azt, hogy sajnos nem volt szabad hely a kezdő kurzusra, így a már magasabb szintű csoportba fogunk járni, ahol már csak finnül történik a kommunikáció. Hetente egyszer mehetünk be a nyelvórára. 13-an vagyunk egy csoportban, egy határozott, karakteres nyelvtanárral.

Izgultam egy kicsit a hétfő estével kapcsolatban, hogy időben visszaérjek a városból az erdő mélyére, hiszen aznapra beszéltem meg még az az előtti héten a lovas-magánórát a szomszédokkal, s nem szerettem volna elkésni. Vacsora után rögtön futottam is a lovardába. Nagy nagy szeretettel fogadtak. Feleleveníthettem lovas ismereteimet, a csutakolás után megmutatták hol vannak az eszközök, felszereltem a lovat, kivittem a pályára. Felültem a lóra, először ugye sétáltunk, majd ismerkedtünk, úgymint a megállj, indulj, fordulás jobbra-balra, majd ügettünk, a végére pedig hagytuk a galoppot. Annak ellenére, hogy egy évvel ez előtt ültem utoljára lovon, nagyon szépen ment, s büszke vagyok Terhire (a lóra), hogy milyen szépen dolgozott velem együtt. Illetve sokat köszönhetek a magántanáromnak is. : ) Ezek után szóba került, hogy mikor mehetnék esetleg legközelebb lovagolni a szabadidőmben. Annyira rendesek voltak velem a szomszédok, hogy megengedték, hogy időnként eljárjak térítésmentesen lovagolni, esetleg egy kis munkáért cserébe, úgymint vacsora idején etetés. Kiitos!!! : )
Másnap az egész munkaidőm alatt (9-12-ig, 15-17-ig) a green-house-ban szedtük Marionnal a pestónak valót, értsd bazsalikomot. Este vacsora után pedig fogtam a nyúlcipőmet, negyed óra kemény, megállás nélküli sprint után megérkeztem a lovakhoz újra. Három lovat lesuvickoltam (az egyik igen hatalmas volt, még lábujjhegyen sem értem el a hátát rendesen :p ), majd egy kis istálló/padlótakarítás és etetés után ismét lóra pattanhattam…a szőrén lovagolva nyereg nélkül…a kedvencem!
Nagyon szép volt az este, az egyik lány hazakísért, beszélgettünk. Örült, hogy van kivel angolul csevegnie az erdő mélyén. Meghívott egy biciklitúrára, úgyhogy ha majd szerzek egy biciklit, akkor megmutatja a környéket. Azt hiszem, hogy sikerült barátságot kötnöm.

Timi

Információs délután a Fiatalok Lendületben Programról – EVS tájékoztató

EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) TÁJÉKOZTATÓ

Időpont: 2012. május 31., csütörtök, 14.00 óra

A Fiatalok Lendületben Program 2. alprogramja, az Európai Önkéntes Szolgálat keretében a 18-30 év közötti fiatalok önkéntes munkát végezhetnek egy másik országban, általában kettőtől tizenkét hónapig tartó időtartamban. Az információs délutánon erről a pályázati lehetőségről, az EVS programok felépítéséről, a lehetséges pályázók köréről és a pályázás mikéntjéről lesz szó.

Program:
14.00 – 15.00: Tájékoztató a Fiatalok Lendületben Program 2. alprogramjáról
15.00 – 16.00: Résztvevői kérdések

Helyszín:
NCSSZI – Mobilitás Országos Ifjúsági Igazgatóság
1134 Budapest, Tüzér utca 33-35.

Az információs délutánon való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Szervezetek és egyének jelentkezését is várjuk. Egy szervezettől több résztvevő is jöhet.

Kérjük, hogy részvételi szándékát 2012. május 30-án, 12.00 óráig jelezze az ivett.karvalits@eurodesk.eu e-mailcímen.

További információ:
NCSSZI – Mobilitás Országos Ifjúsági Igazgatóság
Eurodesk Magyarország
Karvalits Ivett eurodesk országos koordinátor
E-mail: ivett.karvalits@eurodesk.eu
Tel.: + 36 1 237 67 01
Fax: + 36 1 237 67 18

Connecting Europe – Beszámoló

Március 9 és 15 között Petivel részt vettünk a Szicíliában megtartott tréningen, melynek témája a kapcsolatépítésen túl új non-formális tanulási módszerek megismerése illetve egy a szervezők által kidolgozott projektfejlesztési módszer megismerése volt. A részvevők bolgárok, törökök, portugálok, görögök, németek, lengyelek és persze mi ketten magyarok voltunk. Én ezelőtt még nem voltam hasonló Youth in Action képzésen így nem is voltak nagy elvárásaim.
A szemináriumon szó volt a Youth in Action program jelenéről és jövőjéről, valamint tapasztalatokat cseréltünk arról, hogy kinek mit is jelent a non-formális tanulás. A harmadik naptól kezdtük neki igazán a szakmai munkának. A vezérfonalat adó feladat során egy-egy csoportnak potenciális projekt témát kellett választania (például önkéntesség, fiataloknak szóló prevenció stb.) és miután összegyűjtöttük a témánkkal kapcsolatos szükségleteket, célokat, módszereket, hiányosságokat; problémákat; javítani valókat, magunknak kellett egy ifjúsági programot megtervezni majd ezt prezentálni a többi csapatnak.
A szakmai munkán túl a legfontosabbnak azt érzem, hogy az egy hét alatt megismertük mennyire különböznek és hasonlítanak szokásaink, felfedeztük a várost, új ismeretségeket kötöttünk, számtalan tapasztalatot szereztünk és ami az egyik legfontosabb: magunkat is jobban megismertük.
Szerintem egyszer mindenki próbálja ki magát egy ilyen képzésen ha teheti, megéri 🙂

Ciao
Gyöngy & Peti

ASHA – Youth Leader Képzés – beszámolók

Nemrégiben egy YouthLeader képzésen való részvételt hirdettünk Angliában amin végül három bátor jelentkező vett részt. Az alábbiakban az ő beszámolóikat olvashatjátok – hátha kedvetek támad máskor hasonló képzéshez.

Milán

A training felhívásról vagy harmadkézből értesültem egy levelező listán. Elolvasva a kis előzetest, érdekesnek tűnt és gondoltam akkor írok is a kapcsolattartónak mégis mi hogy merre. Ezután megkaptam a részletesebb tájékoztatót.Persze első dolgom volt, hogy utánanézek a szervezetnek. Keresem a honlapot nem elérhető. Gondoltam, előfordul.Aztán megtörtént a megbeszélés Péterrel, aki kicsit pontosabban elmagyarázta, hogyan is lesz ez. Időközben felvettem a kapcsolatot az ottaniakkal. Lassan és nehézkesen ment a levelezés, programot nem láttam, ahogy mondtam honlapnem működött, semmi hivatalos dolog, szóval kicsit bizonytalannak tűnt de mindenképp ki akartam szakadni az itthoni valóságból szóval két társammal minden kétely ellenére (akiket véletlenül ismertem már korábbról) útra keltünk. Hát, mondanom sem kell, a training helyszíne sem győzött meg először, hogy itt valami professzionális képzésben fogok részt venni. Mindaddig izgultam, amíg meg nem érkeztünk.

Akkor hirtelen minden megváltozott. Az erdő közepén, egy folyó mellett, dombokkal körbevéve egy gyönyörű szép ház, kerttel fogadott minket. Egészen megilletődtem be kell vallanom. Öröm volt kiszakadni a pesti belvárosból és egy kicsit visszalépni a természetbe. Aztán jöttek az apró kis meglepetések. Minden szobát külön elneveztek. A Tolkien szobába szállhattam meg, hát nem csodálatos! Azonnal felfedezésre indultam és még egy kis apróságot fedeztem fel,ahol még sok órát töltöttem el a héten, a nyolcszögletű kis meditációs faházat, majd megismerkedtem a Portugál EVS önkéntessel, aki épp kertészkedett. Már az első nap is azt gondoltam, ha most haza is kellene mennem már érdemes volt ide eljönnöm.

A képzés a „youth in action” program keretében került megrendezésre. A civil mozgalomban még újként úgy éreztem,hogy ez a youth leadership training mindenképp hasznos lesz számomra. A munka nyelve angol volt. Rendkívül zavart,hogy nyelvi akadályokról kellett egyáltalán beszélnünk, ez sokszor hátráltatta is a különböző feladatok elvégzését. A feladatok, amiket csináltunk nagyon változatosak voltak. A montázs készítéstől kezdve, az önmagunk megismerését célul kitűző feladatokon át, a gyermeteg ugrálós feladatokig volt mindent. A hét végére ez a nagyon nemzetközi csapatis összekovácsolódott, segítettük egymást bármiről is volt szó, királynőt választottunk, együtt tálaltunk, ettünk-ittunk,esténként játszottunk, filmet néztünk. Ez sokkal több volt egy előadásszerű képzésnél. Élményekkel tértem haza, a harmadik nap után elvesztettem az időérzékem, olyan mintha legalább egy hónapot töltöttem volna kint. Az önreflexióvolt szinte a legnagyobb része az egész hétnek. Külön meg kell említenem, hogy minden képző hihetetlenül tapasztalt volt, rutinosan vezették végig a gyakorlatokat, helyenként megfelelő humorral dobták fel a hangulatot. A központönkéntesei, vezetői végig nagyon segítőkészek voltak. Élvezetessé tették az ottlétünket.

Tényleg csak megköszönhetem ezt a fantasztikus lehetőséget és azért a végére már spórolnék a „leg”-ekkel.Mindenkinek csak ajánlani tudom az ASHA Centre-t. EVS önkénteseket is fogadnak.

Timi

Idén február 7. és 14. között a Fiatal Alternatíva Társaság Egyesület jóvoltából két magyar fiatallal részt vettem egy hat napos Young Leaders Training: Developing Leadershipand Team Building Skills című angliai képzésen a Gloucestertől még félórányi távolságbanlévő, lenyűgöző természet által átölelt ASHA Centerben, Gloucestershireban.

Szinte a véletlennek köszönhető, hogy rábukkantam a felhívásra, s bár kicsitbizonytalanul küldtem el a jelentkezésemet, mondván, ááá, úgyis valaki ügyesebb volt nálam,az élet mégiscsak tele van meglepetésekkel, mégiscsak kedvezett a szerencse.Azóta egy nap nem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna, hogy ne jutott volna eszembe magaaz ASHA Center, az ott megismert arcok és az összes élmény, amit magaménak tudhatok.

Mindenféle érzéssel, főként izgalommal, kicsi félelemmel (a nyelvtudás miatt), demegérkeztünk Flaxleybe, elfoglaltuk szálláshelyeinket, s onnantól kezdve az ott eltöltöttnapoknak átadtam magamat. Figyeltem magamat kívülről, figyeltem magamat belülről. Afantasztikus olaszországi Sir Luca Frongia és a hazai Ananda Harrison trénereink kezei köztez nem is volt olyan nehéz dolog. A tréning olyan lelkes fiatal vezetői készségeket fejleszteniakarókat célzott meg, akik az ifjúsággal foglalkoznak, őket segítik. Én azzal a céllal mentemki és vettem részt ezen a meglehetősen intenzív tréningen, hogy a majdani munkám soránalkalmazható tréning módszerekkel gazdagodjak, csapatépítő technikákat elsajátítsak,tapasztalatot szerezzek, információt gyűjtsek, ismerkedjek, önbizalmat szerezzek, nyelvetgyakoroljak, s nem utolsó sorban a már fentebb említett önismeretet is gyakorolhassak.Ezen túlmenően a barátaink kultúrájába is betekinthettünk, akik Bulgáriából, Romániából,Észtországból, Olaszországból, Ciprusról, Szlovéniából vagy épp Angliából érkeztek, shoztak magukkal szellemi örökséget, finom ételeket és italokat.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ha egyszer a kezetek ügyébe kerül egyhasonló felhívás, lehetőség, ne habozzatok, jelentkezzetek és bízzatok magatokban, legyeteknyitottak és bátrak. S ami a legfontosabb: csak pozitívan, mert minden akadály legyőzhető!!!

Köszönettel tartozom az egész szervező csapatnak, az ASHA Center munkatársainak,a trénereknek, a tréningen való résztvevőknek s nem utolsó sorban a Fiatal AlternatívTársaságnak Rosko Péter képviseletében, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.

Sokat jelent nekem az ott eltöltött pár nap. Úgy érzem, hogy sokkal többet kaptamettől az egész programtól, mint amit vártam, olyannyira, hogy ez még most is munkálkodikbennem. Visszajelzéseket kaptam önmagamról, szellemileg és lelkileg is megerősödtem.Olyan ötletek születtek a fejemben, ami városom fiataljai életébe mozgalmasságot,változatosságot és eddig ismeretlen dolgot tud majd varázsolni.De addig is vár rám az egyetem, a szakdolgozat megírása…… amihez szintén ebből az egy hét eseményeiből, átélt érzéseiből is tudok meríteni!

Fruzsi

A Fiatal Alternatíva Társaság Egyesület közreműködésével egy hetet tölthettem el Angliában egy, a vezetői készségekről szóló nemzetközi képzésen. Több célom is volt a tréninggel: kapcsolatokat kötni külföldi fiatalokkal foglalkozó szervezetekkel, új tréneri/vezetői eszközök, módszerek megismerése és természetesen az angolom élővé tétele, hogy nyitni tudjak a nemzetközi ifjúsági munka felé.Az, hogy egy képzés hogyan sikerül, sok dolgon múlhat: a tréneren, a vendéglátókon, a résztvevőkön, a tematikán és persze azon, hogy az ember mennyire adja bele magát.A trénerek és a tematika jók voltak, mindenki annyit fejlődött szakmailag, amennyit beletett és amennyit el akart vinni. Ami azonban számomra életre szóló élményeket és remélhetőleg kapcsolatokat eredményezett: a csapat és a helyszín. A csapat, mint a nemzetközi ifjúsági témájú tréningeken általában, nagyon kedves, nyitott, alapvetően vidám emberekből állt. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy egy ilyen egy hetes képzésen a fontos dolgoknak csupán egy része, mondjuk 60%-a történik a teremben, a tematika szerint előírt foglalkozásokon. A többi a kávészünetekben és a szabad estéken zajlik. A közös beszélgetések, játékok, egymás nyelvének, táncának, dalainak tanulásakor. Ha kéne mondanom egy jó tanácsot azoknak, akik ilyen tréningre mennek az így szólna: legyen annyit a többiekkel, amennyit csak lehet, ha bírja lelkileg és fizikailag, akkor minden szabadidejében legyen együtt a más országokból érkezőkkel. Lehet, hogy ez az elején nehéz a nyelv miatt, de akkor is megéri, az egy hét végére folyamatosan fog tudni kommunikálni bárkivel a csoportban és rengeteg élménnyel és új barátsággal térhet haza. A másik csodálatos dolog a helyszín. Megtapasztalhattam, hogy egy nemzetközi központként működő intézmény miként működik, és elhatároztam, hogy megvalósítom egy régi álmom, ami egy hasonló dolog lesz majd. A hét végére olyan inspirált lettem, hogy alig bírtam megmaradni egy helyben, folyamatosan mozognom kellett. Ez az az állapot, amit nem szabad elfelejtenem, és amiből meríthetek, amikor elfáradok, vagy amikor elszürkül az a kép, ami az álmom megvalósulásáról szól. Hazaérkezve elhatároztuk a kolléganőmmel, hogy belevágunk és megszervezzük életünk első ifjúsági cseréjét!

Minden lehetséges! Köszönöm ASHA! Köszönöm FAT!

Együttműködésben az IPSZ-szel

A Fiatal Alternatíva Társaság és a Magyar Pedagógiai Társaság Interkulturális Pedagógiai Szakosztálya (MPT IPSZ) 2011 őszén ismerkedett meg egymással. Együttműködésünk egyik első gyümölcse, hogy a jövőben az MPT IPSZ is a FAT irodájában, a Blokk-ban (www.blokk.hu) tartja taggyűléseit, programjait.

Mi, az MPT IPSZ fiatal önkéntesei a hazánkban élő, menekült státuszt nyert gyermekek integrációjáért dolgozunk. Az elmúlt években rendszeres fejlesztő foglalkozásokat tartottunk a Bicskei Befogadó Állomáson élő gyermekeknek. 2011-től már Budapesten is tevékenykedünk, célunk, hogy a bicskei táborból a fővárosba kiköltözött, státuszt nyert gyermekeket és családjaikat elérjük, és olyan közösséget, hálózatot hozzunk létre, ami segítséget nyújthat nekik a társadalomba való beilleszkedéshez.

Fiatal önkéntesek az interkulturális párbeszédért

2011. október 17-én a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat megkeresésére egy nemzetközi csoportot fogadtunk a Fiatal Alternatívák és az MPT-IPSZ és a főhadiszállásán, a Blokk-ban.

A workshop-on résztvevő csoport, az UNOY- United Network of Youth Peacebuilders civil szervezeteket tömörítő nemzetközi hálózat tagjai voltak. Az Európa Tanács Budapesti Európai Ifjúsági Központ (BEIK) szervezésében látogattak Magyarországra, egy szeminárium keretében, melynek témája: Béke és önkéntesség Európában – fiatal önkéntesek szerepe az interkulturális párbeszéd és béke építésében.

Vendégeink Németországból, Dániából, Hollandiából, Pakisztánból, Türkmenisztánból, Örményországból érkeztek. Mindenkinek voltak tapasztalatai menekültekkel, illetve migránsokkal, így a tevékenységeink, céljaink bemutatása után közösen gondolkodhattunk ezen csoportokhelyzetéről.

A résztvevők nagy érdeklődést mutattak csoportunk, az MPT IPSZ működése iránt, sok kérdést kaptunk a menekült gyermekek körében végzett munkánkhoz kapcsolódóan. Tevékenységünket legjobban a foglalkozásainkról szóló filmmel tudtuk bemutatni, mely  nagyon megérintette őket. Egyszavas vélemények a filmről: nyugodtság, biztonság, szívvel-lélekkel.

Az ismerkedőkör után egy beszélgetést indítottunk, melynek témája a menekültek / migránsok integrációja volt.  A résztvevők megosztották saját országuk migrációs politikáját, illetve személyes tapasztalataikat. (Ebből megtudtuk, hogy Dániában – például – elutasítóak a menekültekkel szemben. Céljuk, hogy az országba érkező migránsok a papírok megszerzése után más európai országokba vándoroljanak tovább. Éppen ezért nincs is lehetőségük dánul tanulni, csak angolul, megakadályozva ezzel a társadalmi integrációjukat.
Belgium flamand részén viszont nagyon pozitívan állnak a bevándorlókhoz általában. Ingyenes információs csomagot nyújtanak (nem csak menekülteknek). Ingyenes holland nyelvkurzust biztosítanak, valamint havonta rendeznek egy-egy beszélgetést a migráns hátterű embereknek, ahol megvitathatják problémáikat, pozitív-negatív tapasztalataikat, ezzel segítve egymást.)

A program összességében egy rendkívül hasznos, jó hangulatú eszmecsere volt a migrációról, illetve a migráns gyerekek helyzetéről. Reméljük, hogy lesz lehetőségünk találkozni a jövőben is.

Újdonságok, változások az EVS alprogramban, 2012

Pályázati űrlap

Az EVS alprogramban február 1-jei határidőre továbbra is a word formátumú űrlapon kell pályázni. A Mobilitás honlapján már elérhető a 2012-es pályázati űrlap (http://www.mobilitas.hu/flp/hirek/8221). Az év során várhatóan a 2-es alprogramban is bevezetésre kerül az E-Űrlap.

Pályázati határidők

A Fiatalok Lendületben program és így az EVS program pályázat beadási dátumai is módosultak. 2012-ben összesen három beadási határidő lesz: február 1., május 1., október 1.

Korhatár

Az EVS programban továbbra is 18 és 30 év közötti fiatalok vehetnek részt. A korhatári szabályok annyiban módosultak, hogy az önkéntesnek elég a 18. életévét betöltenie az EVS szolgálat megkezdésekor (ezt a kort korábban a pályázat beadásakor kellett elérni). A felső korhatár esetén továbbra sem töltheti be az önkéntes a 31. életévét a pályázat beadásakor.

Költségvetés – Támogatás mértéke

A költségvetés jelentősen egyszerűsödött, több korábbi költségnemet (küldő költség, fogadó költség, koordinációs költség, eredmények terjesztésének költsége) egy átalányösszegbe (projekt költségek) foglalt össze a Bizottság. A partnereknek egymás között kell megegyezniük a projekt költségek megosztásáról, a Bizottság egy belső partneri megállapodás megkötését javasolja a projektpartnerek számára.

A projekt költségből kell fedezni a projekt megvalósításához közvetlenül kapcsolódó minden költséget (többek között felkészítő tevékenységek, az önkéntes tevékenységéhez kötődő, nyelvi és személyes támogatás költségeit, mentorálás, étkezés, szállás, helyi közlekedés, adminisztráció/kommunikáció, eszközök és anyagok, az értékelés, az eredmények terjesztését és felhasználását célzó tevékenységek és a nyomon követő tevékenységek költségeit).

A projekt költség összege havi 510 euró/fő a Magyarországon megvalósított projektek esetében. A pályázónak a szolgálat megvalósulási helye szerinti ország projekt költség összegét kell megpályáznia.

Rendkívüli kiadások között támogathatóak a következő kiegészítő költségek: a vízumköltségek, oltási költségek, a hátrányos helyzetű/speciális igényű fiatalokhoz kapcsolódó egyéb költségek (például: az előkészítő látogatás résztvevőinek szállás és étkezési költségeihez való hozzájárulás, a megerősített mentori támogatás költségeihez való hozzájárulás, orvosi vizsgálatok, egészségügyi ellátás, kiegészítő nyelvi képzés/támogatás, kiegészítő előkészítő tevékenység, speciális helyszín vagy felszerelés, kísérő személy, kiegészítő személyes kiadások a résztvevő hátrányos anyagi körülményei miatt, fordítás/tolmácsolás költségei).

EVS Agreement (EVS megállapodás)

Az idei évtől nem kell benyújtani az EVS megállapodást a Nemzeti Irodának.