Zoli EVS Beszámolója – Xanten, Németország

Xanten
Xanten, Németország

Sziasztok!

Három hete jöttem haza Németországból, ahol egy évet töltöttem el, mint európai önkéntes. Azóta már volt időm egy kicsit lehiggadni és végiggondolni mi is történt velem ez alatt a 12 hónap alatt. Azt már most elmondhatom, hogy eddigi életem legnagyobb kalandját éltem át.

Archäologischer Park Xanten  (cc) Chaim Dönnewald @Flickr

Archäologischer Park Xanten (cc) Chaim Dönnewald @Flickr

Én Xantenban, Németország nyugati csücskében önkénteskedtem, méghozzá az ott található óriási régészeti parkban (Archäologischer Park Xanten), az APX-ben, ami az LVR gondozásába áll, ami az ESJ projekt keretében fogadott EVS önkénteseket az IJGD-től … ez bonyolult.

Ez a park egy hatalmas … park … , ami egy egykori római kolónia romjai fölé épült és ahol minden a régészetről és a rómaiakról szól. Van itt egy hatalmas múzeum, szabadtéri kiállítások, épületrekonstrukciók, ásatások, fesztiválok, játszótér.

A munkám rendkívül változatos volt. Összesen 6 hónapot töltöttem régészeti ásatásokon és 2 hónapot a restaurálásnál. Előbbinél 1500-1800 éves leleteket ástam ki, utóbbinál pedig ezeket a leleteket katalogizáltam, tisztítottam, ragasztottam, összetörtem, újra összeragasztottam. Ezen kívül pedig a park 4 másik részlegénél is dolgozgattam. Például egyszer a múzeumban segítettem egy idén megnyílt időszakos kiállításnál. A múzeum munkatársainak segítettem a vitrinek, díszletek felépítésében, a kiállítási tárgyak elrendezésében.

Emellett még meg kell említenem a 2 darab, 1-1 hónapos Nemzetközi Nyári Régészeti Akadémiát is, ahol régészeti hallgatók szerte Európából dolgoztak velünk az ásatáson, hogy némi terepgyakorlatot szerezzenek. 18-22 év közötti fiatalok Német-, Spanyol-, Olasz-, Lengyel-, Horvátországból, Szlovákiából 1 hónapon keresztül. Nagyon sokat… dolgoztunk 🙂

Erre még rájött az összesen 6 szeminárium, 6 különböző helyszínen, amit a fogadó szervezetem szervezett. Ezek keretében én és még 18 másik, többségében német fiatal önkéntes work shopok, múzeumok, túrák egész sorát nyomtuk végig. A csapat 18-20 év közötti emberekből állt. Én voltam a legidősebb, ami azért elég furcsa volt, ugyanakkor hihetetlen élmény is. Mondanom se kell nem sokat aludtunk . A szinte teljesen német (megjegyzem a lakótársam is német volt) környezetben a német nyelvtudásom természetesen szépen fejlődött. Ez persze nem azt jelenti, hogy 1-3 hónap alatt mindenféle erőfeszítés nélkül magamba szívtam a nyelvtudást. Nem volt könnyű, de rengeteg segítséget kaptam.

Mindezt tette teljessé a 2 darab EVS szeminárium. Az egyik mindjárt az első hónap végén a másik a projekt közepén volt. Nem hazugság, ha azt mondom már ezekért a szemináriumokért megérte elmenni. 20-20 hasonló gondolkodású, fiatal lány és fiú szerte Európából. Angolok, németek, lengyelek, csehek, spanyolok, olaszok, franciák, oroszok, ukránok, örmények, törökök, szlovákok, románok, lettek, észtek, norvégok és még ki tudja még kik. 15 nap buli (EU pénzen ), játékok, programok, evés, ivás … és persze életre szóló új barátságok (és szerelmek). A szeminárium után pedig ezekkel az emberekkel fedeztük fel Németországot.

A projekt maga már önmagában megérte, hogy belevágtam az EVS-be, pedig nem volt könnyű. Idehaza volt már egy jó melóm, barátok, család. Aztán hirtelen 26 évesen mindezt hátrahagyva irány az ismeretlen, gyenge német nyelvtudással, használhatóbb angollal. Tényleg nem tudtam, hogy jó ötlet e és hazudnék, ha azt mondanám miután megnyertem a projektet nagy kő esett le a szívemről. Nem. Nagyon féltem. De valahogy úgy éreztem mennem kell. Addig kifejezetten uncsi kis életem volt. Még utazni is alig utaztam. Sosem éltem még egyedül, a nyelvtudásomat pedig addig csak a nyelvvizsgánál és az állásinterjún kellett használnom (az angolt, nem a németet). Szóval szép kis sokkterápiának indult. Ma már tudom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy elmentem.

12 hónap alatt több új embert ismertem meg, mint előtte évek alatt. Rengeteget tanultam Európáról, a világról, az életről, de ami érdekesebb saját magamról és a hazámról. Az angolom jobb, mint valaha és elmondhatom, hogy most már 2 nyelven beszélek. Mára ismerőseim és barátaim vannak szinte egész Európában. Rengeteget utaztam. Voltam Amszterdamban, Portóban, Santiagóban, Berlinben, fél Németországban és még az én kis Magyarországomat is meg tudtam látogatni kétszer. Mindenkinek szívből kívánom azt, amiben nekem részem lehetett az EVS alatt.

Befejezésül még csak annyit, hogy az egy év alatt sok másik EVS projektbe is volt alkalmam betekintést nyerni és hát nem mind volt fenékig tejfel. Volt amelyik kicsit unalmas volt. Volt ami maga volt a pokol. De azt kell mondjam, a legtöbben megtalálták a számításukat. Összesen kb 50 önkéntessel találkoztam, ebből ketten voltak nagyon elégedetlenek. Még 5-10 ember említette, hogy unalmas a munka, vagy a szállás nem volt megfelelő, de még ők se bánták meg, hogy belevágtak. A többiek elvoltak, mit hal a vízben.

Az eleje senkinek nem volt könnyű az biztos. De a kezdeti holtpont után már ment magától minden. Végül pedig a projekt végén hazamenni a való világba.
Na az a kemény 🙂

Zoli

Reklámok